Vályog

A vályogfal homok, lösz és agyag keverékéből készül, melyhez pelyvát, szecskát kevertek, hogy szilárdabb legyen. Az utóbbi időben kialakult új technológia az úgy nevezett szupervályog, melyben adalékanyagokkal és kiegészítő elemekkel igyekeznek még stabilabbá tenni a vályogfalat. A vályogépületeket általában sekély (néhány sor téglából vagy kőből készült) alapra építették. Hazánkban házépítésre csak az utóbbi 300-400 évben, erdeink megritkulása után kezdték tömegesen alkalmazni. A vályogot később az égetett tégla kiszorítja, az utóbbi jó fél évszázadban szinte egyáltalán nem épültek vályogépületek.

A vályogfalat három alaptípus (és azok számos variációja) szerint építették:

  • a legegyszerűbb a rakott fal (fecskefal), amit kézzel, vagy vasvillával éppen felemelhető méretű gombócokból raktak, majd száradás után egyenesre faragtak,
  • jobb minőségű a vert fal, amikor zsaluk közé csömöszölték a vályogot rétegenként,
  • vályogtégla falat előre elkészített és kiszárított elemekből rakták agyaghabarcsba.

A falakat kezdetben csak agyaggal simították, a meszelés később terjedt el.

A vályogházakra fafödémet és magastetőt építettek nád- vagy zsúpfedéssel. A cserép héjalás csak a legutolsó időkben terjedt el, illetve felújításkor alkalmazták. A padlót agyaggal tapasztották, csak később terjedtek el a különböző padlóburkolatok. Fűtéséről kemence, később cserépkályhagondoskodott.

Bár a vályogházakat többnyire nem tervezték hosszútávú használatra (általában egy-két generációt szolgáltak ki), mégis találhatunk akár 150-200 éves jó állapotban lévő vályogépületeket is az ingatlanpiacon.

Mire figyeljünk vásárláskor?

Ha elhanyagolt épületet veszünk, elsősorban a környezetre és a falak megfelelő állapotára figyeljünk. A többi szerkezet cserélhető, felújítható. A felújításkor mindenképp vegyük igénybe vályogházakhoz ténylegesen értő (lehetőleg felújításokkal, műemlékekkel foglalkozó) építész szakmai segítségét.

Jó állapotú, jól karbantartott vagy frissen felújított vályogházak esetén pedig a fentieken túl azt is figyeljük, hogy az alkalmazott anyagok természetesek-e, nem alkalmaztak-e a felújítás során olyan technológiákat, melyek új állapotukba látványosak, de később problémát okozhatnak.

Vizesedés

Tipikus probléma, hogy a kiszemelt épület falai felvizesedtek, aminek számos oka lehet. Lehet a rossz elhelyezkedés (mélyen fekvő, talajvizes terület), vagy egyszerűen az épület körüli területet az új házak építése, útépítések miatt feltöltötték, a régi vályogház mélyedésbe került. Sajnos ezek az épületek szinte menthetetlenek.

A vizesedés másik oka lehet egyszerűen az elhanyagoltság, főként a csapadékvíz elvezetés megoldatlansága, az évekig tartó fűtetlenség. Ezek a problémák orvosolhatóak. A régóta vizesedő vályogház falai az alsó részeken szétfagynak, nagy mélyedések keletkeznek a falban. A túlságosan felvizesedett épület falai megroskadnak, hordószerűen kihasasodnak. Ha ezeket a jeleket látjuk egy vályogházon, a minimum, hogy nézessük meg szakemberrel, mert lehet, hogy a károsodás már nem helyrehozható.

Talajmozgás

Főleg löszös dombvidékeken (Somogyban, Baranyában) találkozhatunk olyan épületekkel, melyeket a talajmozgás károsít. A házak falain végigfutó függőleges repedések vannak, gyakran a völgy felé néző oromfal erősen megdőlt. Ezeket a hibákat a talajmozgás okozza. Az épület mindenképp statikai vizsgálatot igényel. Általában javítható az épület, az oromfal jól lealapozottújjáépítésével, amely egyben a talajmozgást is visszafogja. Azonban rossz környezeti adottságok esetén nincs megoldás (vagy nagyon gazdaságtalan), az épület menthetetlenül el fog pusztulni.

Káros felújítások

Mint a fentiekből is látszik, a vályogház a környezettel együtt élő, organikus épület. Éppen ezért a felújítások, „korszerűsítések” sok kárt okoznak benne. Egy régi vályogház soha nem lesz egy modern lakóház, kár is erőlködni vele. Vályogházak felújításánál fokozottan kell ügyelni az épület vízháztartására, a hagyományos, természetes anyagok alkalmazására.

A vályogházakat gyakran utólagosan szigetelik talajnedvesség ellen. Tudni kell azonban, hogy ez soha nem hoz tökéletes eredményt, tehát az eleve értelmetlen egy olyan épületnél, ami túlságosan kitett a nedvességnek. A száraz területeken pedig felesleges, sőt kárt is okozhat. Olyan vidékeken ugyanis, ahol kevés agyag állt rendelkezésre, a homokos vályogot a nedvesség tartja össze. Bár a vályog a levegőből is vesz fel nedvességet, mégis van rá példa, hogy túlságosan kiszárad, szétporlik.

Utólagos hőszigetelés, betonozás, burkolás okozta gondok

Nem szabad megvásárolni utólag hőszigetelt vályogházat sem. Az utólagos hőszigetelés vízzáró réteget képez az épületen, teljesen felborítja a vízháztartást. Különösen, ha a nyílászárókat is légzáróra cserélték és nem építettek ki szellőző rendszert.

Ugyancsak súlyos hiba a vályogépületek kibetonozása aláépített szivárgó rendszer nélkül, betonjárda építése, cementvakolat alkalmazása stb. A beton, a cement szinte teljesen vízzáró, ezáltal a nedvesség a falakba vándorol. Ez is lehet oka a vizesedésnek, ilyenkor a beton eltávolítása a megoldás (ha még nem késő). A diszperziós festés, a különböző hidegburkolatok (pl. túlzott csempézés) ugyancsak károsítják az épületet.

Faszerkezetek

A vásárláskor érdemes megnézni az épület faszerkezeteit is. A régebbi, elhanyagolt épületeknél szinte biztosan számíthatunk arra, hogy a födémet, tetőszerkezetet cserélni, de legalábbis alaposan javítani kell. A faszerkezetek rossz állapota nem okozza az épület gyors pusztulását, a csere műszakilag könnyen megoldható. Egy jó állapotú vályogépületre akár vasbeton födém éstetőtér-beépítés is készíthető, az épület tovább bővíthető.