Passzív Szoláris Rendszer

A napsugárzási (szoláris) energia különleges szerkezetek és anyagok, “extrák” nélkül, pusztán azépület szakszerű tervezése és kivitelezése révén is a fűtési igények többször tíz százalékát fedezheti. Az ilyen szempontból tudatosan tervezett épületeket a szakma passzív direkt szoláris rendszereknek is nevezi. Lehetőségeit legteljesebb mértékben a passzív házak használják ki.

Az épület formája

Célszerű, ha az épület formája mintegy 150 négyzetméter alapterületig “kompakt”, a körhöz vagy négyzethez közelálló körrajzú. Nagyobb alapterület esetén elnyújtottabb körrajz is előnyös lehet, ha a déli, jól benapozott szektorba nagyobb homlokzat tájolható. A lakóhelyiségek lehetőleg délre tájoltak legyenek, a kisebb fény- és hőigényű helyiségek nézzenek északra. Az ilyen alaprajzot pufferzónásnak is nevezik.

Üvegezési arány

Az ablakok zöme lehetőleg a déli szektorba nézzen, itt aránylag nagy üvegezett felületek alkalmazhatók. Az északi szektorba tájolt homlokzaton csak a megvilágítási igényeket kielégítő kis üvegezett felületek legyenek. Hogy az épületbe bejutó napsugárzás az éjszakai órákban is hasznosuljon, nagy hőtároló-képességű szerkezetekre van szükség. Ezért a hőszigetelés a falak külső oldalán legyen, padlóburkolatként pedig kerámiát vagy betonaljzatra ragasztott parkettát alkalmazzunk.

Hőtároló-képesség

A sugárzási energia hasznosításának az elégséges hőtárolótömeg az alapfeltétele. Minimumként a magyar szabványban is szereplő szabályból indulhatunk ki, amely szerint 1 négyzetméteres tökéletesen áteresztő nyílás mögött legalább 2000 kg aktív hőtároló tömegre van szükség. Enélkül a helyiségbe bejutó sugárzási energia vagy túlmelegedést okoz, vagy a lakókból “védekező” reakciókat vált ki: a sugárzás kirekesztését az árnyékolók lebocsátásával, illetve a hőnyereségnek a helyiségből való “kimosását” szellőztetéssel.

Az épület beosztása

Előnyös, ha a hőérzet és a természetes megvilágítás szempontjából igényesebb helyiségek a nagyobb sugárzási nyereségű homlokzatokhoz csatlakoznak, az alacsonyabb belső hőmérsékletet és természetes megvilágítást – tehát kisebb ablakfelületet – igénylő helyiségek pedig a kis sugárzási nyereségű, az uralkodó szélirányba néző vagy csapóesőnek kitett homlokzatokhoz. Így az utóbbi helyiségcsoport az igényesebb helyiségek és a környezet kedvezőtlenebb jellemzőjű szektora között ütköző övezetet, pufferzónát alkot.

E pufferzónának szigetelő hatása, hőtároló képessége, a külső levegő nem kívánatos beáramlásával szemben zsilip szerepe van. A helyiségek besorolása az épületek rendeltetésének függvényében általában egyértelmű: például egy lakóépületben a nappali, az étkező, a gyermek- és dolgozószobák képezik a legigényesebb helyiségek csoportját, ezt a hálók, a konyha és fürdő követi, a pufferzóna pedig az előtér, a WC, a kamra, a gardrób, a garázs, a tüzelőtároló helyiségeiből szervezhető. Ugyancsak a pufferzóna szerepét tölti be a pince és padlástér is.

Magától értetődően szoros összefüggés van az épület abszolút méretei, az alaprajz szervezése, a tömegformálás és a tájolás között. Nagyobb alapterületek esetében az “elegendő” kedvező tájolású homlokzat biztosítása “füles”, háromszög vagy körcikk alakú alaprajzokkal is lehetséges. Ez ugyan tagoltabb formát, kedvezőtlenebb felület-térfogat arányt eredményez, ennek hátrányait azonban a több jól tájolt ablak előnyei felülmúlhatják.

Árnyékolók

A nagy ablakfelületek éjszakai hővesztesége redőnnyelzsalugáterrel, spalettával csökkenthető. Ezzel a szobák nyári felmelegedése is mérsékelhető és a vagyonvédelmi feltételek is javíthatók. Az árnyékoló működtetése lehet kézi, vagy gépi. Utóbbi esetben az automatikus szabályozás fotóelektromos érzékelő, ellenálláshőmérő, termoelem jele vagy időkapcsoló alapján is történhet. Ha a mobil szerkezetek körülményesen kezelhetők, akkor azok rendszeres és helyes használata nem várható el hosszú távon.

Fontos a légrétegek hatása is. Például egy textilfüggöny esetében számolhatunk magának a textíliának a szigetelőképességével, a függöny és az üvegezés közötti légréteggel, valamint – elegendő redőzöttség esetén – az egymást átlapoló textíliafelületek közötti légrétegekkel. A függönyök szigetelő hatása függ a textíliától, fokozható az élek megvezetésével és rögzítésével (vagyis a függönx és az ablak közötti légréteg bezárásával). Jelentős a függöny és a fűtőtest egymáshoz viszonyított helyzetének a hatása is: a függöny ne terelje a fűtőtest mellől felszálló meleg levegőt az ablakra.

Energiagyűjtő fal

Lényege az, hogy a teherhordó fal külső oldalán átlátszó fedés, üvegezés van. Az ezen átjutó napsugárzást a teherhordó réteg kifelé néző felülete elnyeli, ettől felmelegszik. Lehűlését az átlátszó fedés és esetleg mozgatható társított szerkezet mérsékli. Típusai:

Üvegház

Noha az üvegháznak mesterséges fűtése nincs, a téli hőnyereség, valamint az üvegház mozgatható árnyékolóival és intenzív kiszellőztetésével biztosított nyári hővédelem következtében az üvegházak így is évente 5-6000 órában a lakótér értékes bővületeként használhatók. Erről bővebben az ezzel foglalkozó szócikkben.

Forrás: Független Ökológiai Központ