Belmagasság

Belmagasságnak nevezzük a padlószint és a födém vakolt (burkolt) alsó síkja közötti függőleges távolságot.

Az átlagos belmagasság egy helyiség hasznos alapterületéhez tartozó térfogatnak és a hasznos alapterületnek a hányadosa (köbméter/négyzetméter).

szabad belmagasság az előírt legkisebb belmagasság, amelybe a határoló faltól vízszintesen mért 0,20 m-es sávon belül, a padlótól mért 1,90 m magasságig beálló épületszerkezet vagy rögzített vezeték figyelmen kívül hagyható.

A helyiség belmagasságát a rendeltetésének és a lehetséges legnagyobb befogadóképességének megfelelően kell meghatározni, de a helyiség hasznos alapterületének belmagassága legalább a következő legyen:

  • 3,0 m átlagos belmagasság a nevelési-oktatási helyiségekben, az egészségügyi építmények közvetlen fekvő-betegellátást szolgáló helyiségeiben és az olyan helyiségben, amelyekben huzamosabban tartózkodnak és hasznos alapterületük meghaladja a kétszáz négyzetmétert,
  • 2,50 m átlagos belmagasság minden más huzamos tartózkodás céljára szolgáló helyiségben, kivéve a lakás, üdülőegység második és további (nem nappali tartózkodásra szolgáló) lakószobájában, ahol
  • 2,20 m átlagos belmagasság az előírás, csakúgy mint a legtöbb nem huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségben. Kivételek itt is vannak:
  • 2,20 m szabad belmagasság az építmények közös közlekedőiben és a kiürítési útvonalakon, illetve
  • 1,90 m szabad belmagasság a tároló helyiségekben.

Forrás: Országos Településrendezési és Építési Követelmények (OTÉK